hivatal és karizma: az Egyházban a hivatal a a Krisztustól való intézményesség, a karizma a Szentlélek kegyelmének jelenlétét a közösség javára. A kettő nem kizárja egymást, nem is egymás mellett, hanem egymásban létezik. - Az apostoli hivatal minden bizonnyal az Egyh. alapításához és lényegéhez tartozik (Mt 10,1; 26,14; Jn 6,7). Őket Jézus még földi működése idején kiválasztotta. Ők kapták a végleges küldetést, ők a krisztusi tanítás megfellebbezhetetlen közvetítői, ezért hatalmuk és tekintélyük több minden karizmatikusénál. Másokat a kézrátétellel közölt kegyelem (2Tim 1,6), a Szentlélek közlése (ApCsel 8,17) és a szentségek hatása képesít a hiv. viselésére. - Karizmák lehetnek az egyéni élethivatás kegyelmei (1Kor 7,7), de inkább az egyh. élet elmélyülését célzó adományok (1Kor 12,8-10; Róm 12,6-8; Ef 4,11; 2Pt 4,11). A hiv-lal kapcsolatos karizmák sem azonosak a hiv-lal, ezért a hiv. birtokosa a karizmatikusokkal szemben hivatkozhat az Úr parancsára (1Kor 14,37; 7,25), s a karizmákat nem engedi fejetlenséggé fajulni, hanem beállítja Krisztus testének egészébe (Ef 4,12). - A páli egyh-fogalommal nem egyeztethető össze olyan karizmatikus egyház v. szeretetegyh., amelynek nem volna határozott tanítása, jogrendje és hiv. tagoltsága. Az ap-ok tanításában az Isten Egyh-a szerves egységet alkot, egy testet és egy lelket, nem olyan helyi közösségek összességét, ahol a hívők „Istenre, magukra és lelkesedő testvéreikre hagyatkoznak” (Harnack). A megdicsőült Krisztus valóban alapja és feje az Egyh-nak, de az általa küldött ap-okon keresztül kormányoz. Ő Péterre mint sziklára építette az Egyh-at, és az ap. testületet teljes hatalommal látta el a tanítás és a kormányzás terén. Azok a karizmatikusok, akik gyakorlati karizmájuk révén részt vettek az egyh-ak irányításában (1Tesz 5,12; Róm 12,6), nem léphettek fel Jézus Krisztus tekintélyével úgy, mint az ap-ok (Mt 28,16; Mk 16,14; ApCsel 1,26), de gyakran kaptak megbízatást az ap-októl a vezetésre (2Kor 8,23; Fil 2,25; Róm 16,1; Gal 1,19), s akkor karizmájuk a hiv-ban még hatékonyabb lett. Ugyanakkor az ap. hiv. sem pusztán vezetés v. jogi tekintély, hanem a Szentlélektől kapott, kegyelemmel kitöltött küldetés. De igazi hiv-ként csak azt lehet megjelölni, aminek alkotmányos jellege van: az apostolságot, a presbiterátust és a diakonátust, ill. az ap-ok utódját, a pp-öt (Fil 1,1; Didakhé, 1Kel 42,9). A hiv. emlegetésénél nem szoktuk mindig a karizmát emlegetni, de az egyházi rend szentségi jellege biztosítja a küldetéshez szükséges állapotbeli kegyelmet. A szentség egyszerre adja meg a hatalmat és a kegyelmet. A ~ feszültségét a szeretetnek, a tökéletesség kötelékének kell egyensúlyban tartani (Kol 3,14-16). **

LThK I:955.